Már most elnézést kérek a szókimondásért!
A nagyobbik panaszkodik, hogy nehezen megy a netről a letöltés. Akadozik. Vígasztalom:
– Szar a net. Ez van.
A kisebbik elkezdi kántálni:
– Fos a net! Fos a net!
– Nem fos. Szar – javítom ki.
Fiúk! Táncparkettre!
Ígértem egy írást arról, miért is érdemes táncolniuk a fiúknak. Mindezt női szemmel és gondolkodással.
Kezdjük ott, hogy a feltételezésekkel ellentétben a táncoló férfiak nagy része hetero. Ergo a lányokat szeretik amellett, hogy nem vetik meg a táncot sem. Lehet, hogy fura (férfi szemmel), de én nőként egyáltalán nem tartom cikinek, ha egy fiú, férfi táncol. Sőt! Mindig arra vágytam, hogy az álmaim hercege a táncban is partnerem legyen. Irigykedtem a tesómra, akinek a párja profi táncos volt egy időben, és a mai napig tanít a hétköznapi munkája mellett társastáncot (köztük salsát is!). Olyan jó volt látni őket együtt táncolni!
Visszatérve az előnyökre, amit a tánc adhat egy férfinek! Elsőször is jöhet a nagy felfedezés: “jé! van ritmus érzékem!” Aztán megtapasztalhatja, hogy tudja uralni a testét. Azt csinálja, amire ő utasítja. Természetesen ez – mint minden más – némi gyakorlást igényel. Ha társastáncol, akkor leküzdve az esetleges félénkségét, az első szabad páros tánc után rájöhet, hogy meg tud táncoltatni egy nőt! Ezen felbuzdúlva, felkérheti a többit! Miután ezt sokszor megtette, felismerheti, hogy tudja a nőket irányítani. Végre! Egy hely, ahol tuti ő az úr! És ennek a nő még örül is. Azért ez nem semmi, ugye?
Ha facéran megy le táncolni egy klubba, tánciskolába, akkor sok-sok nővel fog megismerkedni, ha akar. S ha egyik sem jön be, hátha van valamelyiküknek egy kedves barátnője, ismerőse, aki éppen pont bejön. De ehhez az kell, hogy táncoltassa meg a hölgyeket az iskolában, a táncos partikon. És milyen kelendő egy olyan férfi, aki el tudja magáról mondani és be is bizonyítja alkalomadtán, hogy tud táncolni.
Ha nem kifejezetten párt keres magának, akkor remek társaság alakulhat ki az iskolába járók között, akikkel nemcsak táncolni lehet, hanem kirándulni, sportolni, mozizni, színházba, koncertekre járni, szalonnát sütni, stb.
S ha van párja, akkor megmutathatja a szeretett nőnek, hogy a táncban is mennyire összeillenek. Egyébként a tánc az egyik legjobb előjáték. Ezt tapasztalatból tudom …
Az a férfi, aki figyel magára, a személyiségét is tudja fejleszteni a tánccal. Megtapasztalhatja, milyen vezetni a partnerét – finoman (hiszen egy hölgyről van szó) és határozottan (hogy tudja a nő, merre kell lépnie). S ha eddig nem igazán ment neki, akkor megtanulhatja, hogyan figyeljen a partnerére.
Egy jó tánc olyan, mint egy finom szeretkezés. Van benne előjáték: egymásra hangolódás, a másik mozdulatainak kiismerése, kacér pillantások a hölgy részéről, a férfi is odateszi magát, és megmutatja, hogy mit tud. S mikor már ráéreztek egymásra, akkor szinte egy burok alakul ki körülöttük, a mozdulataik harmónikusak, kifejezőek, inspirálóak. Szinte lélekből táncolnak. Mikor pedig vége a dalnak, csak nézik egymást és azt gondolják vagy ki is mondják: Úúú, köszönöm! Ez fantasztikus volt! És kell néhány pillanat, míg visszatérnek a földre. (Mindig írom és mondom: a Valódit nehéz szavakba öntenem. Így az ilyen élményeket is csak elnagyolva tudom visszaadni. Talán sikerült.)
Amit a leglényegesebbnek tartok a társastáncban: a férfi megérezheti, megtapasztalhatja, megélheti a férfi szerepet, a nő pedig a női oldalt. A férfi irányít, vezet, az erős támaszt nyújtja a nőnek, aki alkalmazkodik, követi a partnerét, és megmutatja, milyen nőies is ő valójában.
Eső, tánc
Azt hiszem, azon felesleges keseregnem, hogy már megint esik az eső, különösen úgy, hogy még pár napig így lesz. Viszont egyre inkább hajlok afelé, hogy egy keskenyebb ruhásszekrényt vegyek, és átrendezzem a szobámat, így minél messzebb kerüljön az ágyam az előszobától. S az átrendezés lehetővé teszi majd azt is, hogy az ágy összezárásával legyen egy vendégfogadásra alkalmas helyiségem is.
Ma megyek táncolni. És este, ha nem leszek nagyon kipukkadva írok arról is, miért érdemes egy pasinak táncolni. De ezt lehet, hogy nem ide kéne…. De ha olvassák a blogot olyan fiúk, férfiak, akik még nem társastáncolnak semmilyen szinten, akkor itt is helye van a gondolataimnak.
Reggel
Már lefekvéskor felötlött bennem, hogy hajnalban futni kéne menni, mert már testem-lelkem ordít egy kiadós edzésért több hónapos kihagyás után (futás helyett volt rékuci combot, feneket kivégző edzése a szobában). Viszont a fenék zsibbadásra (egész napos ülés miatt – a hócipellőm tele van már vele) csakis a futás a legjobb megoldás tartósan. Így hát menni kell, azaz futni.
Az újhold elintézte a korán kelésemet, s amiatt sem kellett utólag bosszankodnom, hogy az ébresztőt nem állítottam be. Bár szerintem a félnégy kicsit túlzás volt tőle… is.
Na, de a lényeg leginkább azon volt, hogy nem esett az eső, ami – legyünk őszinték! – manapság ajándéknak számít az időjárástól. Így élvezettel indultam neki az ébredési ceremóniámnak, majd a futásnak.
Jó volt, kellett már nagyon. Valamit semmivel sem lehet pótolni, és a tánc mellett ez is ilyen. Persze, a kondíciómon érződik a kihagyás, de lehet, hogy csak a reggeli időpont tette. De nem is izgatom magamat emiatt, mert … jól esett.
Aranyos
Homály
Játszanak. A nagyobbik fütyörészik. A kisebbik rászól:
– Ne fütyöréssz már! Elködösíted az agyam!
Játszma
Nem könnyű elveszteni egy sakk-játszmát. Pedig nagyon azon voltam. Aztán végül feladtam (már csak a királyom és az egyik futóm volt fenn a táblán). De így is beszállt helyettem a nagyobbik a kisebbik ellen.
Nem az én játékom a sakk. A játszmák nem valók nekem. Inkább vesztek. Önként.
Van-e eleve vesztes meccs? Van, ha annak érzem. S érdemes-e ringbe szállni? Úgy gondolom, hogy nem. Ha már harc kell valamihez, az nem is az igazi. Annak jönnie kell magától.
Ragályos
Májusi marhaság
“A Mars…. 4-e és 12-e között a Vénusszal harmonikus fényszöget zár majd be, ami további kedvező fordulatokat ígér az élet bármely területén!”
Még várok arra a kedvező fordulatra. Hátha holnap…
“… sikert sikerre halmozok…” – no, igen. Mit nevezünk sikernek.
Rejt
Olykor nagyon praktikus, ha az ember szíve körül néhány éve magas és vastag fal épült. Még ha bátorkodik is kiengedni szeretni, könnyebb oda visszarántani. Kisebb a sérülés, a fájdalom.
Már egy ideje tudom, hogy ez nem csak előny, hanem hátrány is, ezért lassan célba vettem a felszabadítását. Lassan.
Stressz
Nap mint nap kerülünk olyan helyzetekbe, melyeket egyéntől függően élünk meg nagyon, kevésbé stresszesnek vagy semlegesen hatnak ránk. Elmúlhat pillanatok alatt vagy tarthat órákig, napokig. Ez bizonyos stresszes állapotba vezeti a megtapasztalót. 4 állapotot különböztet meg a kineziológia: első fokú (sokk – ˝üss vagy fuss˝, a nedvesség, olaj szinte azonnal eltűnik a szervezetből, merev tekintet), másod fokú (az érzékenyebb szemizmok összehúzódnak, az adott szemgolyót magasabbra rántják, ezen az oldalon kilátszik a szemfehérje; mélységérzet kikapcsol, buta balesetek történnek az alannyal), harmad fokú (megoldatlan, kemény problémának él meg bizonyos dolgokat – mentális, fizikai és/vagy érzelmi szinten, a szemfehérje már mindkét írisz alatt látszik, úgy érzi, nincs választási lehetősége, állandósult melankólia) és a negyedik fokú stresszállapot (teljes K.O., kimerültség).
Tegnap szépen megtapasztaltam legalább az első kettőt. Jött a stresszként megélt helyzet, az izmaim szinte testszerte elgyengültek, teljesen lebénultam. Mivel tudtam, mi a teendő ilyenkor, kissé összeszedve magamat, nyúltam a bögrémért, s kb 3 deci teát megittam egy hajtásra, mert éreztem, szomjas vagyok. Igyekeztem, egyensúlyba kerülni, amennyire tudok, hogy tudjam, van választásom azon kívül is, mint amit a hitrendszerem felajánl a múlt alapján egyetlen lehetőségként. Gyors segély is segély. Estig mindenképpen hatása alatt voltam a dolognak, hiszen az apró, buta baleset is megtörtént: belenyomtam a késélét a nagyujjamba szeletelés közben.
És mindez éjjel állt össze a fejecskémbe két alvás között.
Ez csak érdekességnek írtam le. Ha már tanulok valamiről, éljem is meg tudatosan.