Tegnapi első:

Ülünk a tóparton, a nappal igyekszem szembefordulni és napoztatni az arcomat.
A pihenő pad másik oldalán ül. Beszélgetünk, majd egyszer csak megjegyzi:
– Tudtam, hogy nem vagy csúnya, de most nagyon szép vagy.

Második:

Vacsorára tejberizst főztem neki, mert szereti, mert jóízűen megeszi, ha főzök. Megszoktam mutatni, mennyi rizsből készítem, mert szerinte elég egy adag is.
Kész lett, majd nem oly sokára csak a hűlt helye volt, vagyis csak a beáztatott fazék és a használt tányér.
– Hát, ha dupla ennyit csináltál volna, akkor annyit ettem volna meg. Finom volt, mint mindig – hangzott el a dicséret. Majd hozzátette:
– Két dolgot nagyon tudsz…
És itt sorolta a kettőt, plusz egyet.
– Vagyis hármat – mondom erre.
– De még azt is nagyon jól tudod – folytatta a felsorolást.
– Tehát négy dolgot – javítom ki.

S itt már megállt, mert hát jóból is megárt a sok.

A szombati versenyből nem lett semmi, mert elhalasztották. Lehetőségem lett volna tegnap, hogy egy másik hegyre fussak fel helyette, de nem sok kedvet éreztem, hogy verseny keretei között loholjak. Inkább hagytam, hogy mások élvezzék ezt az élményt, én inkább teljesítettem a Polar program edzésterve szerinti lassú futásomat alacsony pulzussal.

Mondjuk, ez a lassú futás inkább hosszú futás lenne 2-es zónás pulzussal, de ugye ez nekem lassú futás is. Kocogás, ha úgy tetszik. Mivel Egerben csámborogtam, igyekeztem egy-két dombocskát is megfutni, azaz ilyenkor teszek a sebességre, lényeg, hogy a pulzusom ne menjen fel az adott határ felé tartósan. Ha ehhez egy helyben kell a lábaimat emelgetnem futás gyanánt, akkor megteszem azt is. Legyen meg a terhelés és az időtartam, ennyi.

Amúgy a hétvége szuper volt. Én legalábbis nagyon jól éreztem magamat. Pénteken délután még gyorsan kitakarítottam, majd lazultam. Szombaton a délelőttöm szabad volt, így egy laza (csak egy kicsit nyomtam meg az utolsó 10-15 percet) görgőzés után csak a szennyestartó kiürítésére fókuszáltam, azaz mosattam, teregettem, mosattam, teregettem, stb. Majd megfőztem az ebédemet, olvastam, ettem, és meg is érkezett a párom a szerszámjaival.

Úgyhogy meg is szerelte az egyik ajtó zárját. Megkérdezte, mivel fizetek, és megállapodtunk a természetbeni fizetésben. Jó döntés volt…

A délután henyéléssel töltöttük, csak este felé ballagtunk le a boltba, hogy egy kicsit sétáljunk.

Az éjszaka rövidebb volt egy órával, de ahhoz képest kialudtam magamat. Kényelmesen elkészültünk, majd indultunk a versenyre. Úgy készültem, hogy vagy versenyzek, vagy nem. Ha nem, akkor csak elfutkározok a városban. Hát, így is lett. Nem éreztem magamban a versenyszellemet, és az idő is elég szomorkás volt. De így is kellemes és jóleső lett a kocogásom. Nem fájt a lábam, csak utólag éreztem egy kis feszülést a sarkamban. Ma már abból sincs semmi.

Még megkajáltunk az egyik kis gyorsétkezdében (nem multi), majd indultunk is haza. Itthon még elcsíptük a Gent-Wevelgem kerékpárverseny utolsó 60 km-ét, és láttam a kedvenc kerékpárosom hihetetlenül pofátlan győzelmét. Megküzdött érte, de ahogy csinálta, azt teljesen rá vall.

Reggel szokásosan korán keltem, és ő is velem, mert ment melóba.

Szar volt felkelni (egy órával hamarabb a szokottnál). Hülye óraátállítás. Így lemondtam a funkcionális edzésről, s helyette tekertem egy keményebbet. Ja, meg megcsináltam a burpee-ket. Mivel két nap adagjával el voltam maradva, muszáj volt bepótolnom a 2 x 32 db-ot. Lett belőle 100. (Tudok számolni, csak a 3 x 32 db-hoz hozzácsaptam még négyet, hogy kerek legyen a szám.)

Hogy történik-e valami más is edzésen és futáson kívül az életemben? Persze, persze. Vannak gyermekeim, szüleim, könyveim és sorozatok.
Ja, és természetesen pasim.

A szüleimmel egyre jobban kijövök. Meghallgatom őket (külön-külön), néha én is beszélek. Járunk hozzájuk ebédelni, ha meghív Anyu, és volt már olyan is, hogy én hívtam meg őket (nagyobbik születésnapján).

A gyermekeim egyre nagyobbak, önállóbbak. Kezdik élni a saját életüket.
Szeretem őket és büszke vagyok rájuk.
Kamaszok, de igazából ezt észre sem veszem. Tény, hogy nem ülök a nyakukon, nem regulázom őket. Amennyire tudok, odafigyelek rájuk, legyen a tanulásról szó, vagy másról.
Igyekszem közös programokat szervezni velük, még ha csak egy moziba megyünk is el.
Még ragaszkodom a közös, egy hetes nyári utazáshoz, amit ha lehet, úgy szervezek és úgy tervezek meg, hogy őket is érdekelje, nekik is izgalmas, szórakoztató és érdekes legyen. Ez éven is megyünk. Repülőjegy megvéve, szállás foglalva (még nem fizetve), nagyjából összeírtam, mik a kötelező látnivalók. Már csak Stockholmpass-t kell vegyek mindhármunknak. Ez Londonnál bevált.

Az életem jelenlegi párjával a kis zökkenő után újra egyenesben vagyunk. Még mindig tudunk egymásnak adni (és elfogadni a másiktól), így ragaszkodunk egymáshoz. Mert mindig megtaláljuk a közös nevezőt, mert meg akarjuk. És a csókja még mindig le vesz a lábamról, és el sem tudom képzelni, hogy ne bújjak oda hozzá. És azt is mindig megállapítom: szeretem, mikor mellettem alszik.
Addig jó, míg a szeretem-pillanataink vannak többségben.

Könyvek vannak. A sorozatok mellett. Felváltva. Most éppen újra az angol történelem van porondon. A sorozatokból pedig kb. 7 db-ot nézek felváltva. Persze, online, nem tv-ben. És angol nyelven (olykor felirattal).

Elégedett vagyok? Ja, most igen.

Persze a dal is tetszik, de egyből levettem, hogy brit a csávó. Nagyon bejön a kiejtése. Olyan ízes.

https://open.spotify.com/track/3pbOKsYjCF4azsDxm0pB50

Esett egy kis hó.

Elindultam futni. Azt hittem, nehezebben fog menni, de jól éreztem magamat végig. Ugyan annyira nem esett jól, mikor szembe kocogtam a jeges széllel, de túllendültem ezen, és még ezt is tudtam élvezni.

Még mentem volna, de feltörte a jobb talpam belső élét a cipő (átázott), de még erről is elfelejtkeztem egy idő után.

Egy óra 55 perc alacsony pulzussal.

Mondtam már, hogy imádok futni?